A kis Anikó naplószerűen leírt élettörténete egy szegény kisleány meséje, akit hőssé tesz az igyekezet, hogy özvegy édesanyja sorsán könnyítsen. Édesanyja érte áldoz mindent, ő pedig az édesanyjáért. Boldogok lesznek így együtt és mikor Anikó nem is gondol reá, megjelenik az igazi királyfi is egy derék, kedves ember alakjában. Benedek Elek szíve egész melegét beleöntötte ebbe a kis regénybe.

Részlet:
A gyermek.
Az 1823-adik esztendőre virradó éjszakán, nehány perccel az óesztendő halála után, egy alacsony, nádfödeles házikót világraszóló esemény színhelyévé avatott az isteni Gondviselés: itt szakadt le a "legszeretőbb" édesanya szívéről Petőfi Sándor. Áll ma is e ház Kiskőrösön, a mai Pestmegye egyik mezővárosában: fenntartja, őrzi a hálás kegyelet. Eben a kétszobás, konyhás házban a költő születését megelőző esztendőben vert szállást egy alacsony, köpcös termetű, magas homlokú és nyilt tekintetű fiatal ember, névszerint Petrovics István, az élete párjával, a kicsiny, törékeny testű, szelíd, nyájas tekintetű Hrúz Máriával.

... "A falu egyik szélén síkság, a másik részén erdővel borított hegyek. Gyönyörű vidék, az alföld nyílt derűjével s a hegység fenségének összhangjával. A havasok közé mélyen felnyúló völgyéből a Kovászna vize törtet le hangos csattogással. A tiszta vizű patak a községet hosszában kétfelé szeli." (Hankó Vilmos)

"A magyarok ellen az volt a mondvacsinált vád, hogy fegyveresen segítették a németeket a falu térségében 1944. szeptember 4-én kibontakozott román–német katonai összecsapásban. Ezt megelőzően Románia 1944. augusztus 23-i átállása nyomán a szovjet és a román csapatok gyors előrenyomulásba kezdtek, szeptember 2-án pedig román csapat fészkelte be magát Szárazajta térségében. Az egység két nap múlva egy visszavonuló kisebb német csoporttal tűzharcba keveredett, az összetűzés mindkét oldalról áldozatokat követelt, néhány szárazajtai román lakos pedig a helybeli magyarokat tette felelőssé tizenhárom román katona életéért.

Sepsiszentgyörgy szeptember 8-i elestét követően a román csapatok vissza­tértek és a szovjetekkel közösen újra megszállták Szárazajtát, de nincs adat arról, hogy ezek a helyi magyarokat vétkeseknek találták volna az elesett román katonák ügyében. A magyarok vétkességét az 1954-ig elhúzódó ún. Szárazajta-per során meghallgatott román katonatisztek, illetve román katonai források sem tudták megerősíteni. A feltevések, a hallomásból szerzett információk, valamint a korábbi sérelmek viszont elegendőknek bizonyultak ahhoz, hogy a Gavril Olteanu vezette brassói Maniu-gárda néhány szárazajtai román lakos közreműködésével 1944. szeptember 25-én éjszaka megtervezze, majd másnap reggel végrehajtsa a vérengzést."
(Benkő Levente
Intés a gyűlölet ellen című írása nyomán
 (Háromszék, 2020, július 10.)

"Nincs még egy magyar művész a múltban, akinek működése, alkotása oly sok támadást, de ugyanakkor annyi lelkesedést váltott volna ki a kortársak körében, mint Zichy Mihályé. A hányatott, küzdelmekkel teli életű művésszel mostohán bánt kora magyar társadalma, de mostohán bánt vele az utókor is. Ellentmondásokkal telített volt az élete, éppúgy mint alkotása. Oroszországban, második hazájában, három cárnak volt az udvari festője. Ugyanekkor a magyar szabadságharc szellemében alkotott,  [...] művészete a széles közvélemény előtt kivívta a megbecsülést. A maga korában nevét mindenkor Munkácsy Mihály nevével emlegették együtt. Még életében megjelent a pályafutását és műveit ismertető díszalbum.."

fordítók: Bernáth István,  Csorba Győző, Eörsi István, Garai Gábor,
Görgey Gábor, Hajnal Gábor, Jékely Zoltán,
Ladányi Mihály, Nemes Nagy Ágnes, Réz Ádám, Vas István