A román történelmet és köztudatot nagyban befolyásolja két kérdéskör, az eredet és a kontinuitás története. Ezeket a kérdéseket elemezte Lucian Boia román történészprofesszor is, akinek nemzeti mítoszokat vizsgáló könyvei alapján juthatunk arra a következtetésre, hogy noha a szakma szintjén megváltozott a történelemről szóló közbeszéd, a tömegkultúra a mai napig változatlanul a romantikus mítoszokat közvetíti. (...) A mitológia működésének és szerepének feltárását két szempontból is fontosnak tartja. Egyrészt, mert véleménye szerint Romániában a mai napig él a történelem objektivitásának illúziója, másrészt pedig mivel szükségesnek érzi a román történetírás kritikai revízióját. Elemzése a 19. század elejétől az 1996. évi választásokig terjed és a történeti diskurzus minden szintjének (politikai propaganda, historiográfia, tankönyvek, szépirodalom, képzőművészet, zene) áttekintő elemzésére épül. / Papp Lívia: A dákoromán mítoszok nyomában, Múlt-kor 2013

X. Pius pápa mondotta Don Boscóról: „Nagyon üdvösséges dolog lenne napjainkban ennek a békeapostolnak az életével minél hamarabb megismertetni az embereket." Hiába multak el azóta évtizedek, a gondolat ma talán még időszerűbb, mert az egykori parasztfiuban megtestesülnek mindazok az eszmények, amelyeknek megvalósítását a II. Vatikáni Zsinat tőlünk, modern keresztényektől elvárja. Egész életét átszőtte az egészséges vallásos érzelem. Vallotta, hogy küldetése van minden emberhez, de különösen a szegény munkásfiatalsághoz. Arra törekedett, hogy összekapcsolja, összehangolja a vallási és társadalmi kérdéseket. Az állami törvényekkel szemben sohasem tanúsított ellenséges felfogást. Legnagyobb és a maga idejében egyedüli harcosa volt annak a gondolatnak, hogy az Egyház és az Állam között kialakuljon a kölcsönös bizalom és megértés. Mindig és mindenben a haladás emberének vallotta magát. Még haldokolva is ezt kiáltotta: „Mindig előre!"

Néhány lap széle töredezett. Gerinc felső fele kis szakadással, javítva.