A második világháború idején a Magyarországra menekült francia katonákat nem adták ki a németeknek. Félhivatalosan itt maradhattak, várhatták a háború végét. A film főhőse ilyen francia menekült, aki magyarországi tartózkodása során beleszeret egy fiatal  nőbe.

Nagy István korszerűsége abban áll, hogy a festészet egyik lehetséges közép-kelet-európai modelljét teremtette meg. Komor, sötét, de nem pesszimista, inkább tragikusan nagyszerű festészet az övé. Megközelítése mégsem egyszerű. Voltak, akik csak stúdiumoknak vélték munkáit, mert hogy lassan érlelt, hosszan fejlesztett képet nem festett. Kevesen vették észre: művészetének újszerűsége már abban is megnyilatkozott, hogy valóságos képzőművészeti szociográfia elkészítésére vállalkozott. Képeinek ábrázolástechnikán túli tartalma hatékony ösztönzője volt és marad XX. századi művészetünknek. Mindazok, akik az erdélyi tájat s a tőle életformában el nem szakadt embert vitték vászonra vagy faragták szoborba, valahol Nagy Istvánnak is örökösei.

Mándi Mándy György (Budapest, 1913. augusztus 19. – Debrecen, 1976. május 30.) agrobotanikus, ökológus, egyetemi tanár, a biológiai tudományok doktora (1969).

The narrative revolves around an elderly general who invites an old friend from military school for dinner; the friend had disappeared mysteriously for 41 years, and the dinner begins to resemble a trial where the friend is prosecuted for his character traits.