A szerző összegyűjtötte e harminc év Mindszenty-tiszteletét kifejező tények dokumentumait: ismertetést nyújt a mariazelli 1975-1991 közötti időszakról, majd pedig teljes részletességgel az azóta eltelt, 1991-2005 közötti másfél évtizedről.
Az a kultusz, amelyről Mindszenty bíborossal kapcsolatban beszélünk, "alulról" indult, a magyar társadalom különféle csoportjaiból, az "egyszerű nép"-ből éppen úgy, mint a világi és egyházi értelmiség köreiből, teljesen spontán módon, nem felsőbb hivatalos szervektől kezdeményezve, azok által megszervezve és fenntartva. Ez még a bíboros nyilvános, majd rabságba rejtett életében elkezdődött, és felfokozva - ugyancsak a társadalom széles köreiben - tovább folytatódott 1975-ben bekövetkezett halála után. Ez ma is tart, átlépve a XXI. századba. E nagy erővel és széles körben érvényesülő Mindszenty-tisztelet az 1990-es évek elejétől cselekvésre ösztönözte a hivatalos egyházi szerveket is. A Mindszenty-kultusz erejét azonban változatlanul az alulról jövő spontaneitás, az őszinte bensőségesség, az egyház és a haza iránti tevékeny hűség tömegekben élő tudatossága adja - Mindszenty bíboros ösztönző példája nyomán -, magával ragadva másként gondolkodókat is. A tények, dokumentumok mögött a legújabbkori magyar történelem egyik sajátos szellemtörténeti, valláslélektan, tömegpszichológiai szálát ismerheti meg e kötetből az Olvasó.

A tartalomból:
Az irodalom nyelve a XIX. század negyvenes éveiben
Jókai szókincse
A szószerkezetek szerepe Jókai képalkotásában
Mondatszerkesztés, mondatípusok
Jókai stílusának, nyelvének alakulása

Dedikáció:  "Alföldi András Professzor Úr Őfőméltóságának alázatos tisztelettel Nagy Zoltán"
Alföldi András régészprofesszor, ókortörténész. Behatóan foglalkozott epigráfiával és numizmatikával is. Legfőképpen a császárkori Pannóniára specializálódott, de érintette a hunok és az avarok hagyatékát is.

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetében készült doktori értekezés.

Részlet a könyvből:
"A grafika szó jelentésének köre azonban ma már csak a rajznak vagy festménynek mechanikai, vagy kémiai úton, nyomólemezekkel történő sokszorosítására korlátozódott. A mai szóhasználat szerint tehát a grafika lényegéihez hozzátartozik a nyomtatás útján való sokszorosítás, míg valamely eredeti művészi alkotásnak kézzel történő, újabb példányban való előállítását másolatnak nevezzük. Aszerint, hogy a nyomólemezt maga a művész készíti vagy más szakember hozza létre valamely eredeti mű után, beszélünk eredeti és reproduktív grafikáról."