Megtanultam, hogy a pillanat minősége nem attól függ, amit kapunk tőle, hanem amit adunk. Egyetlen pillanatot sem tekintek mindennaposnak, bármilyen világiasnak vagy rutinszerűnek tűnjék is. Osztatlan figyelemmel írok, ülök, eszem és lélegzem" Nem az élet változott meg, hanem én. Mióta minden tettemre tisztelettel nézek, minden pillanatra megszenteltként tekintek, az élethez való viszonyom is megváltozott, szenvedély és céltudatosság hatja át.Mindaz, amit itt leírtam, a lehető legtermészetesebb, szinte semmi megerőltetésbe nem kerül, ha egyszer életünk belső gátlásait felszabadítjuk. Könyvemben éppen azt körvonalazom, hogy ezt miként valósíthatjuk meg. Ha a Rendkívüli pillanatok egy szemernyit is békésebbé, boldogabbá és egészségesebbé teszi életüket, erőfeszítéseim nem voltak hiábavalók, megkaptam jutalmam, és örömöm megsokszorozódott valamennyiük életének tükrében.

"Szeretem a fellépéseket, mert szeretem nézni az emberek arcát, hallani a nevetésüket, kapcsolatba kerülni közülük a lehető legtöbbel. Legszívesebben mesélnék nekik az életemről, a természetről és a harmóniáról. Figyelmeztetni akarom őket, hogy szeressék az életet. El akarom nekik mondani, hogy testük minden izmával harcoljanak a kétségbeesés, a gyűlölködés és a mohóság ellen. Mesélni szeretnék nekik mindazokról a csodálatos lehetőségekről, amelyeket az élet adhat, ha hiszünk benne. Nem lépheted át a saját árnyékodat - tartja a mondás. Pedig nem így van. Én átléptem. Nincs lehetetlen!"