Részlet:
Idögép.
H. S. Wells kitünő találmánya, az időgép, megállt a ház előtt. gyorsan belepattantam és meginditottam a motort visszafelé. A kerekek zugva lendültek neki: eszeveszett gyorsasággal forogni kezdett a légcsavar. Egy helyben álltunk, de én tudtam, hogy utazunk: az időjelző óra sebesen zörgött, órák és napok pár pillanat alatt futották körül a kört: egy perc mulva az évjelző-mutató 1916-ot, majd 1915-öt mutatott. Még egyet csavartam a kormánykeréken.... 1914... október... szeptember... augusztus... julius... 28... 26... 21... stop! Helyben vagyunk. Egy nyekkenés, a gép megáll.

A lapok széle egyenetlenek, kissé töredezett.

Karinthy Márton  (1949-2019)  Kossuth-díjas magyar színigazgató, színházrendező, író, Karinthy Frigyes unokája.

"Csermely János elcsapott városi fogalmazó, egy bolhaszínfelöltős, pápaszemes fiatalember, kezében jókora nagyságú szilvászacskóval, ott állott a kesztyűkészítő emeletes háza előtt és a fatornácon sikálgató vastaglábú hajadont nézte, aki négykézláb állva, valami keserves népdalt énekelt. A fogalmazó mohón eszegette a szilváit, csendes röhögéssel hallgatta a népies éneket, amelynek hamisságát a főtér kitűnő akusztikai viszonyai mintegy megkétszerezték. A város bóbiskolva emésztett a langyos őszi napsütésben. A dóm tornyában a kontrabasszus harang történelmi méltósággal hármat kongatott. A puha dörrenések lobogva úsztak át a tetők felett, ki a szabad rétekre, ahol a szeptembervégi délután bágyadt derűjében bogáncsok között elkésett lepkék csíntalankodtak. A mészárossor felől egy elzavart komondor lassú ügetéssel kanyarodott ki a főtérre, beleszagolt az egyik gesztenyefa törzsébe, aztán a Fűszer-udvar című szatócsbolt grizeszsákjába és lomha unalommal talpalt el a patak irányába. "