Szentkuthy Miklós korai naplójegyzeteit és naplóillusztrációit tartja kezében az olvasó. Ez a kisebb terjedelmű szöveg- és képegyüttes betekintést enged a naplóíró Szentkuthy műhelyébe, melyről ő maga így vall: "nem a megörökítés, az emlék lerögzítése izgat. Nem azért írok naplót, hogy maradandóság-szomjamat kielégítsem, hanem csupán azért, mert akkor lesz valóság számomra az, amit átélek, ha leírom. Minden valamirevaló napló azért rendkívül érdekes olvasmány, mert pillanatfelvételek sora az ember különböző lelkiállapotáról". E kötet szövegeit és illusztrációit lapozgatva egy kamaszkorával küzdő, majd egyetemistaként személyiségének fejlesztésén munkálkodó fiatalember "különböző lelkiállapotairól" szerzünk színes benyomásokat. (...)  Szentkuthy rajzainak közös jellemzője, hogy a figuratív ábrázolásban pikánsan keverednek a minimális eszközök a vad fantáziával. Hol téren és időn kívül lebegnek, úsznak a figurák egy mesés álomvilágban, hol pedig néhány vonal tömörségébe zártan mondják ki mozdulataikkal azt, amit Szentkuthy csak rajzban tudott megvalósítani.