Hogy kicsoda Csutkajutka? Bábu vagy gyerek, képzelet szülötte vagy élő valóság? Nos hát ez is, az is. Az író emlékekből, képzeletből és sok-sok valóságrészletből teremtette meg kedves figuráját, Csutkajutkát. Az ő történetével és még több más érdekes és szép mesével ismerkedhetünk meg Mezey Katalin kicsinyek számára írott könyvében. A meséket Mészáros Márta kitűnő rajzai illusztrálják.

"Hajdanában, amikor még
Így beszélt a magyar ember:
Ha per, úgymond, hadd legyen per!
(Ami nem volt épen oly rég) -
Valahol a Tiszaháton
Élt egy gazda: Pál barátom,
S Péter, annak tőszomszédja;
Rólok szól e rövid példa."
 

Kiadói, spirállal fűzött, illusztrált kartontáblában.

Az akkori Jeruzsálemben vagyunk. Sion-hegyén még híre-hamva sincs a templomnak, de a cédrusfából épített királyi palota már hirdeti Izrael országának dicsőségét.

Kopottas gerinccel.

Javított gerinccel.

Általában 15 oldalasak, karácsonyi számok 30 lap. Az anyaországbeli, nem emigrációs írók írták / pl. Altay Margit, Dánielné Lengyel Laura, P. Ábrahám Ernő, Tutsek Anna stb./
1926-ból 11 szám, 1927-ből 50 szám van ebbe az egy kötetbe bekötve. Néhány szám egy-egy lap hiánnyal.
A lap 1926-1930 között jelent meg.
Tartalomból: Képregények, versek, novellák, mesék, rejtvények, Margit néni postája, árnyékképek, rajziskola, kézügyesség (kivágható és összeilleszthető figurák) stb.

Részlet:

Csak úgy tódult a nép Bercy felé, a vásárra. Az egész országban nagy híre volt ennek a vásárnak, bár mindig a nyár derekára esett, mikor a forró nap csak úgy égette, tikkasztotta a szegény földet. Százával torlódtak a kocsik az alacsony vámház előtt, mely az országút mentén útját állotta mindazoknak, akiknek kocsijában valami rejtegetni való akadt.
Vén, kiszolgált katonából lett vámhivatalnok és négy finánc éjjel-nappal ott őrizték az országútat Bercy határán és minden közeledő kocsit megállítottak útjában. Keresztül motozták még a lovaknak szánt kis szénát is és ha akadt valami elvámolni való, annak bizony jól megszabták az árát.
A hosszú szekérsor végén valami nevetségesen szánalmas sátorkocsi-féle állott. A kocsi két oldala ugyanis ócska, foltos vászonnal volt bevonva e fölött óriási tető emelkedett színes papírból és rongyokból össze-vissza ragasztva. A kocsit fáradt, sovány csacsi vonszolta idáig. Aki látta, bizony elcsodálkozott azon, hogy az a gyönge állat ki nem adta a páráját azon a hosszú úton, amelyen idáig kellett botorkálni ebben a tikkasztó melegben.