"Az a paradox erkölcsiség, ami miatt Rasputint az ellenségei szent ördögnek nevezték el, tulajdonképpen a chlysti keresztyén szekta tanítására viszi vissza eredetét, amely szektának nevelése Rasputin. Ez a szekta Oroszországban a holt egyházi szervezettel és vallási formalizmussal szemben az élő hitnek s az őszinte és mély, egyéni vallásosságnak volt a képviselője. Az Istennel való közvetlen egyesülést hirdette. A vétkezés kérdésében azonban egy különös és bizarr tanítást követett. Azt vallotta, hogy, miután Istenhez csak a bűnbánat útján lehet eljutni, a bűnbánatra pedig a nagy vétkezések vezetnek, az embernek oda kell vetnie magát a bűn karjaiba, mert ez megalázza az embert, megsemmisít benne minden büszkeséget. Tisztúláshoz és a szenvedélyek megöléséhez tehát csak az által jutunk, ha előbb vétkeztünk...."  ( Simándy Pál  Korunk, 1929..)

 A védőborító hiányos, pótolt, javított.
E fényképek beszédes bizonyságai annak a megértésnek, léleklátásnak és nem utolsó sorban annak a gyengéd, szinte atyás szeretetnek, mellyel a fotográfus a modelljét gépe elé állította. Tíz képben tekint reánk Ady Endre és mind a tíz a költő nyugalmas öntudatát sugározza ki magából, úgy nézett szembe a gép lencséjével, mint aki tudja, hogy nem érdemtelen kontár az, akire rábízza magát és kiteregeti mindazt, amit más elől rejtve rejteget.

"Szeretem a fellépéseket, mert szeretem nézni az emberek arcát, hallani a nevetésüket, kapcsolatba kerülni közülük a lehető legtöbbel. Legszívesebben mesélnék nekik az életemről, a természetről és a harmóniáról. Figyelmeztetni akarom őket, hogy szeressék az életet. El akarom nekik mondani, hogy testük minden izmával harcoljanak a kétségbeesés, a gyűlölködés és a mohóság ellen. Mesélni szeretnék nekik mindazokról a csodálatos lehetőségekről, amelyeket az élet adhat, ha hiszünk benne. Nem lépheted át a saját árnyékodat - tartja a mondás. Pedig nem így van. Én átléptem. Nincs lehetetlen!"

Szentkuthy Miklós korai naplójegyzeteit és naplóillusztrációit tartja kezében az olvasó. Ez a kisebb terjedelmű szöveg- és képegyüttes betekintést enged a naplóíró Szentkuthy műhelyébe, melyről ő maga így vall: "nem a megörökítés, az emlék lerögzítése izgat. Nem azért írok naplót, hogy maradandóság-szomjamat kielégítsem, hanem csupán azért, mert akkor lesz valóság számomra az, amit átélek, ha leírom. Minden valamirevaló napló azért rendkívül érdekes olvasmány, mert pillanatfelvételek sora az ember különböző lelkiállapotáról". E kötet szövegeit és illusztrációit lapozgatva egy kamaszkorával küzdő, majd egyetemistaként személyiségének fejlesztésén munkálkodó fiatalember "különböző lelkiállapotairól" szerzünk színes benyomásokat. (...)  Szentkuthy rajzainak közös jellemzője, hogy a figuratív ábrázolásban pikánsan keverednek a minimális eszközök a vad fantáziával. Hol téren és időn kívül lebegnek, úsznak a figurák egy mesés álomvilágban, hol pedig néhány vonal tömörségébe zártan mondják ki mozdulataikkal azt, amit Szentkuthy csak rajzban tudott megvalósítani.

A pompásan megírt memoár nem csak önéletrajz, hanem nagyszerű korrajz az 1930-1945 közötti úri Magyarországról. Thassy dúsgazdag földbirtokos, délvidéki arisztokrata családból származik, de órákkal születése előtt elvesztette apját, bátyját és kis híján a vele várandós édesanyját is (katonák mészárolták le a családot; édesanyja és a magzat megmentése egy zsidó orvos képében megnyilvánult csodának köszönhető). A földbirtok nagy része azonban a Trianonban megvont új határ következtében jugoszláv területre került és szinte pillanatok alatt "elúszott". A kis Thassy Jenőt elérte az elszegényedett arisztokraták sorsa: előbb egy jezsuita kollégiumba, majd a kadétiskolába került, annak elvégzése után egyenes út vezetett a Ludovika Akadémiára.  Thassy memoárjának egyik érdekes dimenziója a Horthy-korszak arisztokrata társaságának élete, kezdeti idegenkedésük a király helyét, szerepét bitorló tengernagytól. Később alkalmazkodtak a kormányzó és bizalmasai által kialakított rendszerhez, amelyen belül - új, más dimenzióként - Thassy Jenő a rendszer kitermelte, de hozzá nem mindig hűséges tisztikart veszi célba. Eközben nem kis megpróbáltatások várnak a memoár szerzőjére, a legkeményebbek a háborúban érik. Emberségét már Kassán, csapattiszt korában bizonyította, de Budapesten, HM alkalmazottként barátait, ismerőseit menti a zsidóüldözés elől (többek között egyike annak a tiszti csoportnak, amely megkísérelte kimenteni Szerb Antalt a deportálás felé hajtott zsidó transzportból). Humanizmusa hajtja a katonai ellenálláshoz, részt vesz különböző gerillaakciókban. Együttműködik a kommunistákkal, Sólyom Lászlótól kap fegyvereket, e kapcsolatnak köszönheti, hogy a felszabadulás után felajánlják a párttagságot és az újraalakuló rendőrség tiszti rangját. Csak az utóbbit fogadja el, de néhány hónappal később a politikai rendőrség zaklatását megelégelve Nyugatra távozik - és nem tér vissza. - A lebilincselő korrajz a közelmúlt történelme iránt érdeklődőknek ajánlható.

Tartalom:
I.Macaulay és Thierry
II.Lamartine
III.Ranke
IV.Gróf Teleki József
V.Szalay László
VI.Csehország történetírója
VII.Művészek levelei
VIII.Romai történet Romában
IX.Thierry Amadé
X.Attila fiai és utódai
XI.Az avarok története

Későbbi papírborítóval.

"Félelmetes rajztudása révén valószínű, hogy vágyai, ambíciói másfelé vitték volna, de a körülmények nyomására képregények rajzolója lett. A legjobb magyar képregényeké, akinek a világ legjobbjai mellett van helye."