Bp. II. Fő u. 69.
+36 30 353 6085 / +36 30 568 8225
Imre Lajos dedikációjával.
Mappában. Méret: 10x15 cm
Fazakas Tibor (1946) erdélyi képzőművész ötven éve él és dolgozik Vajdahunyadon. Művészete az ipari táj op-art szerű ábrázolásában teljesedett ki. A Victor Vasarely, azaz Vásárhelyi Győző nevével fémjelzett irányzatnak egyetlen hazai következetes művelője s legkiemelkedőbb képviselője. Reprodukciói rendszeresen jelennek meg kiadványokban. Tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének, alapító tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, Vajdahunyad díszpolgára.
Tartalom:
20 irodalmi személyiség kőnyomatos arcképe, életrajza és részletek életművéből:
Tompa Mihály, Dobsa Lajos, Beőthy László, Tóth Endre, Kemény Zsigmond, Jókai Mór, Gyulai Pál, Kövér Lajos, Arany János, B. Eötvös József, Berec Károly, Lauka Gusztáv, Tóth Kálmán, P. Szathmáry Károly, Szász Károly, Szelestey László, Lisznyay Kálmán, Balázs Sándor, Székely József, Vajda János.
Hiány: címlap, 1-12 old, 1 tábla. / Korabeli, papírcsíkkal javított, félvászon kötésben. Méret: 26x32 cm.
"Nincs még egy magyar művész a múltban, akinek működése, alkotása oly sok támadást, de ugyanakkor annyi lelkesedést váltott volna ki a kortársak körében, mint Zichy Mihályé. A hányatott, küzdelmekkel teli életű művésszel mostohán bánt kora magyar társadalma, de mostohán bánt vele az utókor is. Ellentmondásokkal telített volt az élete, éppúgy mint alkotása. Oroszországban, második hazájában, három cárnak volt az udvari festője. Ugyanekkor a magyar szabadságharc szellemében alkotott, [...] művészete a széles közvélemény előtt kivívta a megbecsülést. A maga korában nevét mindenkor Munkácsy Mihály nevével emlegették együtt. Még életében megjelent a pályafutását és műveit ismertető díszalbum.."
A növendékek közt található Kaesz Gyula, Diósy Antal, Szőnyi István, Vértes Marcell, Pályi Flóra, stb.
Kiadói, javított papírkötésben.
"Ó ember, a hitedet ne veszítsd el, őrizd meg
a lélek nagy hitét!
Ki volna nálad nagyobb, nem lehetsz vágytalan,
ne tűrd a szenvedést.
Ha kell, hát százszor újrakezdjük, vállalva ezt
a legszebb küldetést,
Mert a szabadság a legtöbb, amit adhat magának
az emberiség.”
(Juhász Ferenc: A tékozló ország)
Korunk Galéria – a Korunk folyóirat kolozsvári szerkesztőségi helyiségeiben működő, időszaki képzőművészeti kiállításokból kinőtt, részben önállósult intézmény, elsősorban a romániai magyar festészet, grafika, szobrászat, fotó- és iparművészet otthona. Kezdetben főként a folyóirat képzőművész-munkatársait látta vendégül, pályakezdő fiataloknak és a hivatalos kiállítóhelyiségekbe nehezen bejutó, el nem ismert idősebbeknek biztosított nyilvánosságot.
Néhány név a kötetben szereplő képzőmúvészekből : Moholy-Nagy László, Mattis-Teutsch János, Deák Ferenc, Incze János, Nagy Albert, Balázs Imre, Gy. Szabó Béla, Kós Károly, Szervátiusz Jenő, Nagy Imre, Baász Imre, Puskás Sándor, Csutak Levente, Cseh Gusztáv stb Fekete-fehér reprodukciókkal.
Kancsura István festőművész szép dedikációjával.
Gazdagon f-f rajzokkal, képekkel illusztrálva. 2. kiadás
Nagy István korszerűsége abban áll, hogy a festészet egyik lehetséges közép-kelet-európai modelljét teremtette meg. Komor, sötét, de nem pesszimista, inkább tragikusan nagyszerű festészet az övé. Megközelítése mégsem egyszerű. Voltak, akik csak stúdiumoknak vélték munkáit, mert hogy lassan érlelt, hosszan fejlesztett képet nem festett. Kevesen vették észre: művészetének újszerűsége már abban is megnyilatkozott, hogy valóságos képzőművészeti szociográfia elkészítésére vállalkozott. Képeinek ábrázolástechnikán túli tartalma hatékony ösztönzője volt és marad XX. századi művészetünknek. Mindazok, akik az erdélyi tájat s a tőle életformában el nem szakadt embert vitték vászonra vagy faragták szoborba, valahol Nagy Istvánnak is örökösei.
Az iskola diákjai, többek közt Kopasz Márta, Belányi Rudolf, Fery Antal, Köpeczi Bócz István, Koppány György, Fassel Ferenc munkáinak képeivel.
A kiadvány jobb felső sarka enyhén sérült.
Szentkuthy Miklós korai naplójegyzeteit és naplóillusztrációit tartja kezében az olvasó. Ez a kisebb terjedelmű szöveg- és képegyüttes betekintést enged a naplóíró Szentkuthy műhelyébe, melyről ő maga így vall: "nem a megörökítés, az emlék lerögzítése izgat. Nem azért írok naplót, hogy maradandóság-szomjamat kielégítsem, hanem csupán azért, mert akkor lesz valóság számomra az, amit átélek, ha leírom. Minden valamirevaló napló azért rendkívül érdekes olvasmány, mert pillanatfelvételek sora az ember különböző lelkiállapotáról". E kötet szövegeit és illusztrációit lapozgatva egy kamaszkorával küzdő, majd egyetemistaként személyiségének fejlesztésén munkálkodó fiatalember "különböző lelkiállapotairól" szerzünk színes benyomásokat. (...) Szentkuthy rajzainak közös jellemzője, hogy a figuratív ábrázolásban pikánsan keverednek a minimális eszközök a vad fantáziával. Hol téren és időn kívül lebegnek, úsznak a figurák egy mesés álomvilágban, hol pedig néhány vonal tömörségébe zártan mondják ki mozdulataikkal azt, amit Szentkuthy csak rajzban tudott megvalósítani.
"Félelmetes rajztudása révén valószínű, hogy vágyai, ambíciói másfelé vitték volna, de a körülmények nyomására képregények rajzolója lett. A legjobb magyar képregényeké, akinek a világ legjobbjai mellett van helye."
Magyar
English
