Dzsajadéva Elő-Indiában, Bengália utolsó királyának, a művészetpártoló Laksmanaszénának az udvarában élt a XII-XIII. században. Visnu isten legendás hírű papja volt, és a szanszkrit irodalom egyik legnagyobb költője. Egyetlen fennmaradt műve: a Gíta Govinda, a Pásztorének verses jelent, melynek cselekménye szinte alig van, lényegében mámoros szerelmi himnuszok füzére, a szeretkezés, a testi egymásra találás izzó dicsérete. A két főszereplő: Krisna-Visnu isten (más néven Hari) és kedvese, Rádhá az Énekek Éneke hőfokán zengik egymás szépségét, mindent elsöprő vonzását, vagy a Káma Szutra érzéki leírásait idézően emlékeznek a szerelem elmúlt és jövendő gyönyöreire. Forró vallomásaik hangja egyszerre eksztatikus, szárnyalóan "égi" és nagyon is "földi", érzékletes és erotikus.

Előszó

Arab mesékben láthatunk
Elátkozott hercegeket,
Kik időnkint visszanyerik
Régi, szép alakjukat:

A bozontos szörnyetegből
Deli királyfi lett ismét
Ékszerdíszes öltözetben
Szerelmesen furulyázva.

De a varázsidő elfut
És mi menten viszontlátjuk
A fenséges szép királyfit
Egy toprongyos ijesztőben.

"Kíváló művészi rajzokkal díszesen nyujtjuk ezt a regényt olvasóinknak, mint a Tolnai Világlapja ingyen mellékletét, azzal a szerény megjegyzéssel, hogy ez a könyv a könyvesboltban százezer koronába kerül."

 Nikolaus Lenau osztrák költő, a német biedermeier korának meghatározó alakja Magyarországon született (Csatád/ Lenauheim,  1802 - Bécs, 1850) és itt töltötte fiatal éveit. Hatott rá a magyar zene és népköltészet. Az ország tájainak és életképeinek ábrázolásával ő fedezte fel Magyarországot a világirodalom számára. Szerb Antal így ír róla: „Számunkra Lenau költészete főképp azért érdekes, mert furcsa módon kihallatszik belőle Lenau magyarországi gyermekkora. A magyar föld nemcsak témáin hagyott nyomot, — e tekintetben inkább csak a magyar exotikum, a cigány, a csárda, a puszta szerepel, az is erősen romantikus stilizációban — hanem ennél is sokkal érdekesebb az a meghatározhatatlan valami Lenau versmelódiájában, hasonlataiban, látásának módjában, ami miatt néha úgy érezzük, mintha Vörösmartyt vagy Petőfit olvasnók német fordításban. Valami titokzatos magyar hang, annál erősebben érzékelhető, mert egészen idegen környezetből tör ki."

A grúzok „nemzeti festőjükként” tisztelik a magyar Zichy Mihályt, mert ő készítette azokat az illusztrációkat, amelyeket a Rusztaveli-mű grúziai és nemzetközi kiadásaiban máig leggyakrabban használnak. Tbilisziben Zichynek szobrot állítottak, és utcát is neveztek el róla. Művének első magyar kiadása 1917-ben jelent meg, Vikár Béla fordításában (grúzból), Zichy Mihály 26 rajzával az Athenaeum Kiadó gondozásában.

Grúz és orosz ajándékozási beírással 1975-ből.