A Jeanne d'Arcról szóló oratórium ötletét  Ida Rubinstein vetette fel, 1933-ban. Úgy gondolta, ő játszhatná a főszerepet, de persze éneklés nélkül – hiszen ez soha nem volt kenyere . Paul Claudelt, a költőt és Honeggert kérte fel az új mű alkotására.

Joachim von Kürenberg könyve Holstein Frigyesről szól, arról a titokzatos, különös életű férfiúról, aki közel negyven éven át hatalmas befolyást gyakorolt a Német Birodalom külpolitikájára és közben ismeretlen maradt a német nép előtt. Zseni volt a maga nemében, Bismark, Hohenloe és Bülow egyaránt "nélkülözhetetlennek" mondották és tettein keresztül az olvasó bepillantást nyer a politika kiismerhetetlen, titokzatos boszorkánykonyhájába. A különc Holstein életének hátterében ott látjuk egész korszakának történetét; Joachim von Kürenberg egyik legérdekesebb történelmi rajzát. A Holstein életéről szóló munka az ismertnevű szerző egyik legsikerültebb alkotása, amelynek minden értékét és szépségét híven tükrözi Ákos Miklós gondos fordítása

Hosseini mestere a rabul ejtő egzotikus történeteknek és a finoman szőtt mondatok mögött rejlő, mélyen emberi érzéseknek. Új regényében arról mesél, hogyan szeretünk, hogyan viselünk gondot egymásra, és a döntéseink hogyan rezonálnak a minket követő nemzedékek életében. Könyve nem áll meg a szülők és gyermekeik kapcsolatánál, hanem a testvérek és unokatestvérek kötődéseiből bámulatosan gazdag tablót festve mutatja be, hogyan sértjük meg, áruljuk el, becsüljük meg és áldozzuk fel egymást. Hogy milyen gyakran lepnek meg bennünket döntéseikkel és tetteikkel a hozzánk legközelebb állók amikor a leginkább számítanánk rájuk. Miközben lap, lap után, a Földet körbeutazva követjük a regényszereplők ágas-bogas életét, sorsukat és szerelmeiket – Kabultól Párizsig és San Franciscótól a görög szigetvilágig –, az érzelemgazdag és magával ragadó történet belénk költözik és életre kel.

" Benoni jön rossz időben, jó időben egyaránt, ő erős, edzett legény, akit nem riaszt semmi akadály "

A magyarság a honfoglalást megelőző századokat azon a területen töltötte, ahol a nyugati török birodalom állt, virágzott és megdőlt. Őseink ott ismerhették meg és hozták új hazájukba a műveltség rögzítő jegyeit is: a rovásírás-jeleket, amelyeket a székelyek csekély módosításokkal még a 16. században is használtak. Nem hihetetlen tehát, hogy az Orkon és Tola folyó mentén látható kőfeliratokban rögzített versekhez hasonló hősi énekek és siratók hangozhattak el a honfoglalás előtt, alatt és után is, jó ideig a magyar fejedelmek udvarában és nép közt.