"Az a paradox erkölcsiség, ami miatt Rasputint az ellenségei szent ördögnek nevezték el, tulajdonképpen a chlysti keresztyén szekta tanítására viszi vissza eredetét, amely szektának nevelése Rasputin. Ez a szekta Oroszországban a holt egyházi szervezettel és vallási formalizmussal szemben az élő hitnek s az őszinte és mély, egyéni vallásosságnak volt a képviselője. Az Istennel való közvetlen egyesülést hirdette. A vétkezés kérdésében azonban egy különös és bizarr tanítást követett. Azt vallotta, hogy, miután Istenhez csak a bűnbánat útján lehet eljutni, a bűnbánatra pedig a nagy vétkezések vezetnek, az embernek oda kell vetnie magát a bűn karjaiba, mert ez megalázza az embert, megsemmisít benne minden büszkeséget. Tisztúláshoz és a szenvedélyek megöléséhez tehát csak az által jutunk, ha előbb vétkeztünk...."  ( Simándy Pál  Korunk, 1929..)

Rézler Gyula tudományos tevékenysége két nagy korszakra osztható. 1948-ig, addig, amíg tudományos munkásságát Magyarországon fejtette ki, érdeklődése alapvetően szociológiai, történetszociológiai megközelítéssel a munkássághoz s ezzel együtt a hazai társadalomtörténethez kötődött. Ebben az időszakban Rézler Gyula nemcsak tudományos kutatómunkát végzett, hanem tudományszervezői tevékenységet is folytatott. 1943-ban aktív közreműködésével alakítják meg a Magyar Ipari Munkatudományi Intézetet. 1948-ban kénytelen emigrálni. Életpályája második korszakában viszont mindenekelőtt a munkatudomány, a munkajog, majd a munkaügyi döntőbíráskodás elméleti és gyakorlati kérdései foglalkoztatták. Ez egyben azt is jelenti, hogy az Amerikai Egyesült Államokban kifejtett tudományos munkásságában a szociológiai megközelítés már háttérbe szorult, s helyét a jogi, a közgazdasági szemlélet és e tudományágak módszerei vették át.

Nemzedékről nemzedékre örökítették, mohón sóvárogtak utána, elvesztették, ellopták, hihetetlen pénzekért adták-vették. Az évezredes Titok tudói olyan történelmi nagyságok voltak, mint Platón, Galilei, Beethoven, Edison, Carnegie, Einstein és még sok más feltaláló, teológus, tudós és elismert gondolkodó. De most végre fellebben róla a fátyol.

Pipes, aki a világ egyik legismertebb Oroszország-kutatója, több évtizedes kutatómunkájának eredményeit foglalta össze ebben a könyvben, amely nemcsak a forradalom eseményeit írja le pontosan, olvasmányosan, izgalmasan, hanem arra a kérdésre is választ próbál adni, hogy milyen történelmi-szellemi folyamatok vezettek el a bolsevizmus győzelméhez. Pipes a szovjet kommunizmusban nem az orosz történelem véletlen kisiklását látja, hanem Oroszország sajátosságaiból fakadó politikai rendszert, amely sok tekintetben receptet adott a huszadik századi totális diktatúráknak.