Hiány: 383- 386,  401-404p.
Összefűzött számok, kötés nélkül.

„Tulajdonképpen ​​Nellinek hivták, Tolnay Nellikének, de mindenki csak Vidorkának nevezte. Mert mindig jókedvű volt, mindig vidám, mindig mosolygott az arca, a szeme; nem látta még sirni senki. Apja nevezte el Vidorkának. – Kis napsugaram, – szokta mondogatni neki,- csak mindig vidáman! Ugy segit meg az Isten! Ő is mindig jókedvű volt. Ha nehéz gond nyomta is a vállát, azt nem vette észre rajta otthon senki. Mikor hazajött, s belépett a szobába, már mosolygott és ha valami kellemetlenség, bosszúság érte, igyekezett egy-egy tréfával elütni. Szigoru, határozott, szilárd és egyenes jellemü ember volt Tolnay Károly, de áldott jókedélyü s szerette magának is, másoknak is derültté, kellemessé tenni az életet. – Ugyan, ugyan, – tréfálkozott a feleségével, mikor az szomoruan és csüggedten nézett maga elé, – hát használ-e az valamit, ha te buslakodol? Ha nagy is a szárazság, könnyeiddel nem öntözöd meg a vetést, édes fiam, csak az én szivemet szomoritod. Csak vidáman előre, majd megsegit a jó Isten! Ha rossz volt az idén a termés, annál jobb lesz majd jövőre… És megcsókolta feleségét, a jó Emma asszonyt, s addig vigasztalta és tréfálkozott vele, mig Emma asszony mosolyogni kezdett és reménység szállt a szivébe, hogy csakugyan nemsokára jobbra fordul majd a sorsunk.”

Részlet a könyvből:
"Régi nemzetség a Rudnay. Olyan régi, hogy eredetére nézve sokáig tapogatóztak a genealógusok.
Voltak akik Hunt-Pázmántól származtatták, mások ismét egyéb régi törzsektől. A legutóbb eszközölt kutatások, és a családi levéltárban talált tizenhárom árpádkori okirat bizonyítják, hogy a Rudnayak genus, s a honfoglalás idejében telepedtek le Magyarországon. Nevezetes ezek között az okiratok között az, amely a Rudnayaknak, az Árpádházi királyokkal való vérrokonságát bizonyítja.
De bizonyítja a család régi és előkelő voltát a czímere is. Mert tudvalévő, hogy állatos czímert csak a legkiválóbb családoknak adományoztak. A Rudnayak czímere pedig két medve, s azért a család a de Ursina nevet is használta.
Ez eredetileg négy törzsből állott; még pedig a Rudnay, Ujfalussy, Bossányi és Zsámbokréthy nemzetségekből."

"Ha Petőfi már a nagyúr idejében élt volna, bizonyosan Rudnay Péterről másolja vala a magyar nemes alakját. Tipusa volt azoknak a régi uraknak, a kik ősi házban, ősi joggal pipázták el életüket. A tudományoknak nem élt, de rengeteg birtokaival sem igen törődött. Arra való a paraszt, hogy dolgozzék."

Tulajdonosi bejegyzéssel.