1. Kósza nyári madarak, jöjjetek ablakomhoz dalolni és szálljatok tova.
S ti őszi sárgult levelek; tinektek nincsen dalotok, röpködjetek, hulljatok le sóhajtva.
2. Ó, ti világ apró, kóbor dalosai, hagyjátok szavaimban lábatok nyomát.
3. Leveti a világ végtelenségének álarcát azok előtt, akik szeretik.
Kicsi lesz, mint egy dal, mint az örökkévalóság egyetlen csókja.
4.A Föld könnye az, ami virágzó mosolyát megőrzi.
5.Merengő arca kísért álmaimban, mint éjszaka az eső.
6.Ha könnyezel, mert eltűnt a nap, eltűnnek a csillagok is.
7.A homok utadon, hullámzó víz, dalodat kéri s hogy ringasd el őt.
Válladra veszed-e béna terhét?
8.A nagy sivatag egyetlen fűszál szerelméért eped, de ez fejét rázza, kacag és elmenekül.
9.Egyszer azt álmodtuk, hogy idegenek vagyunk. Fölébredtünk, hogy lássuk, mennyire drágák vagyunk egymásnak.
10.A bánat csöndesen nyugszik szívemben, mint az est a néma lombokon.

Kolozsvár - Nyagbánya-i vonal
M.kir. Államvasútak vonatai: Kolozsvár-Apahida
Deés-Besztercze
Borgó-beszterczei vonal
Zsibó-zilahi vonal
Sülemed-Szilágycsehi
stb.
 

Kell-e valakinek magyarázni e hazában, ki volt ez a csodás tünemény, ki volt nekünk Kossuth Lajos? Nemcsak tudjuk ezt, de érezzük is, - megmondja szívünk dobogása, vérünk lüktetése, szemünkben a hálás emlékezés könnyeinek ragyogása. Ó, te mi Mózesünk, aki nekünk megmutattad az ígéret földjét: a szabadság országát; te mi Sámsonunk, aki a zsarnokság épületét megráztad és összedöntötted; te mi Józsuénk, aki nem állítottad meg, de előre toltad egünkön a napot; te mi Jóbunk, aki tudtál értünk tűrni és szenvedni panasztalanul; nemzetünk Messiása, aki akkor is viselted a megpróbáltatás keresztjét, amikor mi már élveztük életed nehéz művének gyümölcsét, - ha én méltóképpen megtudnám írni a te életednek történetét!

A város és a falu közti munkamegosztás
A céhszervezet metamorfozisa
A városi kézművesség
A városi társadalom belső rétegződése
A budai kézművesek
A pozsonyi Rauchenwrter ügy
A kolozsvári harcok
A soproni középpolgárság