Szövegközti képanyaggal és önálló táblákkal gazdagon illusztrálva. Kiadói, aranyozott egészvászon-kötésben, az elülső kötéstáblán rézplakettbe foglalt színes képpel.

"Hunfalvy Pál történetíróként a nemzeti ábrándok és hiúságok lerombolója volt, aki könyörtelenül bánt el a nemesi történetírás romantikus, tudálékos állításaival. Szily Kálmán szavai szerint: „Minket a hun–magyar rokonság ábrándjától foszt meg, a székelyeket a hun leszármazás dicsőségétől, az oláhokat pedig az ő rómaiságuktól s a Trajanus katonáitól való leszármazás édes hiedelmétől… Ábrándjaink lerombolása mindnyájunknak fájt eleinte, különösen a székelyeknek és az oláhoknak. De mind hiába, nekik is bele kell nyugodniuk a tárgyilagos igazságba.” (Magyar Nyelv 1910. 10.) Tartalom
Havasalföld vagy Oláhország a XIV. században  
Moldávia a XIV. században  
I. Lajos király halálától a florenczi zsinatig 1387-1439 
Az 1440-1527. évek történetei  
I. Ulászló, Hunyadi János és IV. (V.) László 1440-1457   
Mátyás király 1458-1490 
II. Ulászló 1490-1516; II. Lajos 1516-1526 
Az 1526-1571. évek történetei  
Az erdélyi reformatio és az oláh irodalom kezdete
Báthori Istvántól Vitéz Mihályig   
Ion mint kalandor   
Ion mint uralkodó 
A hadvezér    368
Válság (katastropha)  
A poesis Mihálya. Nemzeti szabadság (libertatea nationale)
Kalugeréni    400
A földmívelők szolgasága (Robirea terranului)  
Nemzeti egység (Unitatea nationale)   
Miriszlói  csata...

"Az a paradox erkölcsiség, ami miatt Rasputint az ellenségei szent ördögnek nevezték el, tulajdonképpen a chlysti keresztyén szekta tanítására viszi vissza eredetét, amely szektának nevelése Rasputin. Ez a szekta Oroszországban a holt egyházi szervezettel és vallási formalizmussal szemben az élő hitnek s az őszinte és mély, egyéni vallásosságnak volt a képviselője. Az Istennel való közvetlen egyesülést hirdette. A vétkezés kérdésében azonban egy különös és bizarr tanítást követett. Azt vallotta, hogy, miután Istenhez csak a bűnbánat útján lehet eljutni, a bűnbánatra pedig a nagy vétkezések vezetnek, az embernek oda kell vetnie magát a bűn karjaiba, mert ez megalázza az embert, megsemmisít benne minden büszkeséget. Tisztúláshoz és a szenvedélyek megöléséhez tehát csak az által jutunk, ha előbb vétkeztünk...."  ( Simándy Pál  Korunk, 1929..)