A könyv Torma Kálmánnak, Kaszap István mellett egy másik szentéletű jezsuita noviciusnak életét és halálát mutatja be. A kettő útja méltó párhuzamba állítható: mind a ketten az erények önmegtagadó ösvényét járták, mindkettőjüket kemény próbák tüzében edzette az Úr, a szerzetesi életeszmény mind a kettőnél a szeretetben és szenvedésben teljesült be és egyformán lobogó olthatatlan szeretettel szerették életük királyát: Jézust!
 

Benkő Antal: Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat!
Pedro Arrupe: Az eukarisztia és az éhinség
Carlo M. Martini: Az eukarisztia és a keresztény család
Nemeshegyi Péter: Az Úr vacsorája
Peter Henrici: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!"
Pedro Arrupe: Eukarisztikus élettapasztalatok
Az Evangélium és az eukarisztia Jézusa
Az eukarisztikus ember - az új, a Krisztushoz hasonló ember

Kapható még a köv. évekből:

Kempis Kalendárium az úrnak 1925-ik esztendejére, Ár 1.200 Ft
Kempis Kalendárium az úrnak 1926-ik esztendejére, Ár 1.200 Ft
Kempis Kalendárium az úrnak 1927-ik esztendejére, Ár 1.200 Ft
Kempis Kalendárium az úrnak 1928-ik esztendejére, Ár 1.200 Ft

méret: 11x7 cm

X. Pius pápa mondotta Don Boscóról: „Nagyon üdvösséges dolog lenne napjainkban ennek a békeapostolnak az életével minél hamarabb megismertetni az embereket." Hiába multak el azóta évtizedek, a gondolat ma talán még időszerűbb, mert az egykori parasztfiuban megtestesülnek mindazok az eszmények, amelyeknek megvalósítását a II. Vatikáni Zsinat tőlünk, modern keresztényektől elvárja. Egész életét átszőtte az egészséges vallásos érzelem. Vallotta, hogy küldetése van minden emberhez, de különösen a szegény munkásfiatalsághoz. Arra törekedett, hogy összekapcsolja, összehangolja a vallási és társadalmi kérdéseket. Az állami törvényekkel szemben sohasem tanúsított ellenséges felfogást. Legnagyobb és a maga idejében egyedüli harcosa volt annak a gondolatnak, hogy az Egyház és az Állam között kialakuljon a kölcsönös bizalom és megértés. Mindig és mindenben a haladás emberének vallotta magát. Még haldokolva is ezt kiáltotta: „Mindig előre!"

Szalézi Szent Ferenc püspök a Tridenti Zsinat utáni katolikus megújulás egyik legnagyobb hatású alakja. Fő műve, az 1608-ban írt Filótea négyszáz év múltán is a legolvasottabb egyházi művek egyike. Nyelvezetét a barokk kor gazdag képi világa jellemzi, de a bibliai vonatkozások és parabolák mellett a korábbi századok klasszikus vonásai is felfedezhetők benne. Előtte jár korának abban, ahogyan a lélek titkait felfedi, s kortársai életvitelét, önáltatásait leleplezi. Szól a gazdagságról, az akkoriban eluralkodó tánc- és szerencsejáték szenvedélyről, az imádságról, az erényekről, a helyes beszédről és az öltözködésről, s mindezt úgy, hogy bár határozott véleményt fogalmaz meg, mégis szelíd pásztorként vezeti olvasóit a „jámborság útján”.
A szent püspök maga így vall egy levelében a mű keletkezéséről: „E munka nem készült előre kieszelt terv szerint. Egyszerű emlékeztető csupán, amelyet egy szép lélek számára összeállítottam, aki a vezetésem alatt áll.” Ám a Filótea ennél jóval nagyobb utat futott be a századok folyamán. Sokak lelki vezércsillaga lett, s ma is bátran adhatjuk azok kezébe, akik – IX. Pius pápát idézve – a keresztény tökéletesség biztos és mindenkinek járható útját keresik, de azoknak is, akik a barokk francia nyelvű irodalom egyik klasszikusát látják benne.