A ​fehér teret sötétség váltja fel, az éjszaka árnyai közül tizenkét arc tűnik elő. A vakok (Les Aveugles) c. dráma tizenkét vak ember párbeszéde, akik egy erdőben várják vezetőjük visszatérését. A furcsa hangulatú színpadképben, melyben a nézőtér és a színpad közötti határokat a sötétség számolja fel, egy különös, érzékeinket is kihívás elé állító fantázia elevenedik meg. A valóság és virtualítás ötvözéséből születő hatás egyszerre lenyűgöző és hátborzongató.