"Témája szerint páratlan regény irodalmunkban. Egy sárba, tudatlanságba és szegénységbe süllyedt regáti román falu életéről szól. Tulajdonképpen regényformájú társadalomrajz "(Szabó Zoltán)
. "... Nagy István a magyar próza élvonalába emelkedett. Írótársai – Veres Péter, Darvas József, Illyés Gyula – egyenrangú barátként fogadják körükbe..." (Sőni Pál )
Nagy István (Kolozsvár, 1904.. – 1977.) – elbeszélő és drámaíró, publicista. A fellegvári Sáncoldal egyik sziklalakásában született, s hadiárvaként vigasztalan nyomorban nevelkedett. .

" Prózai munkái közül a Szegény magyarokban (1914) egy nagyratörő vidéki ifjú történetét beszéli el. Hőse meglehetősen ellenszenves karikatúra: nagyzoló, deklamáló, rossznyelvű. Az önéletrajzi részletekben bővelkedő regény metsző gúnnyal szól a magyar közélet ismert alakjairól. – Deák Györgyben egy debreceni bérkocsis családjának háborús összeomlását állítja olvasói elé. – A Fekete angyalban egy szerencsétlen katona tragédiáját festi a harctéri embermészárlás sodrában. – A táltosfiú (1925) önéletrajzi regény, az író gyermekkorának kiválóan sikerült rajza. Folytatásában, a Szárnyas emberben, már kevesebb az érdekesség. Befejezésében, az Új Evangéliumban, ismét reálisabb erejű az író művészete. "