Az Osztrák-Magyar Monarchia területén kialakult utódállamok közt Magyarország és Csehszlovákia a két szélső póluson helyezkedett el. A történeti magyar állam megszűnt; nemzetiségi régiói mellett a szomszéd országokhoz jelentős magyar többségű területek, városok kerültek; az ország gazdaságát, közlekedési, kereskedelmi hálózatát, közigazgatási rendszerét, hadseregét nagyfokú káosz jellemezte. Az 1918-1919. évi forradalmak, a szomszédokkal folytatott fegyveres harcok, nem kevésbé a nemzeti célok tisztázatlanságai az új szomszédokkal való kapcsolatteremtést is megnehezítették. Ezzel szemben a történeti Cseh- és Morvaország az újonnan alakult Csehszlovák Köztársaságban, az 1918 előtti Magyar Királyság szlovák és kárpátalji rutén régiójával is kiegészült. A köztársaság gazdasági, politikai és katonai ereje alapján egyaránt a Duna-táj legerősebb államának számított.