Fülszöveg, avagy a posztmodern kelgyó enfarkába harap. Élt egyszer egy Olvasó. Szegényt ide-oda vezették - kelet-európai Olvasó volt -, ám nemcsak az orránál fogva, hogy tudja meg, mi a dörgés, a zörgés, hogy merre hány centi, hogy hol lakik az Úristen, hogy merről esik az ajtó sarka, merre a lakatja, hogy fedőként tudja, mi fő a fazékban, s tudja a járást, mint tarka macska a házhíján, és nemcsak a Szépséges Irodalomba, hanem már a bevezetésbe is kezdték bevezetni. Hogy miként sétáljon ebben az Irodalmi Beaoburg-ban, melynek legtöbb szobáját már ismeri vagy ismerheti, az épület maga mégis új, ismerős és idegen; hogy mi volna ez a két kifordult zárójel közé zárt Tér, ez a telt Tér, ahol minden szöveg, a szünet is, melyet ép(p) szövegek tagolnak és értelmeznek (és nem fordítva), illetve hogy épp ez volna kívül, és az volna zárójelbe téve, ami nem ez, hogy tehát, itt, most, ez és csak ez az, ami van..., hogy megint, megint, megint akarnak valamit tőle. De hát mért nem hagynak békén. Kérdezem. Ne vezessenek engemet sehova. Ne mondják meg, mi a valóság, és hogy ki vagyok én. Ne mondják meg, mi a szép, mi a rút. Majd én megmondom. Fölkapcsolnám a lámpát, behúzódnék a sarokba, és olvasgatnék. Ezt mért nem lehet? Naiv és nevetséges irodalombarát akarok lenni. Felszólítottak, írjak önreklám-szöveget, ám egy ... oldalas, ... fejezetből álló, ... személyt mozgató és 33 x ennyimegennyi sort felvonultató könyv esetében - ahol is e bizonyos sorok egyike sem szándékkal üres - igen komoly akadályok tornyosulnak az ilyesmi elébe, így hát inkább azt mondom el, mi nem ez a könyv. Nem az emberemlékezet óta várt magyar nagyregény, jóllehet... Nem korrajz, amelyben ... úr magára ismerhet, íme, így élek s virulok... Ugyanígy nem társadalomrajz. Nem a mindnyájunkat kínzó problémákat tartalmazza, hanem... Nem azért író műve, mert ... a feladata (hogy elismételje, amit...), hanem azért, mert és ha ... konstruktív variáció. (Ehhez még hozzátehetjük: mivel ez az összesség szellemében rejlik, ez a könyv idealista, analitikus, alkalmasint szintetikus.) Nem szatíra, hanem pozitív konstrukció. Nem hitvallás, hanem szatíra. Nem pszichológus-ember könyve. Nem gondolkodó-ember könyve (mivel a gondolati elemeket olyan rendbe szedi, amely). Nem dalnok könyve, aki... Nem sikerszerző könyve, nem sikertelen szerző könyve. Nem könnyű és nem nehéz könyv, mert ez teljességgel az olvasótól függ. Azt hiszem, nem is kell folytatnom, máris közölhetem: aki tudni óhajtja, mi ez a könyv, a legjobban teszi, ha maga olvassa el (nem hagyatkozik sem az én, sem mások ítéletére, hanem maga olvassa el). Élt egyszer egy író, maga is Olvasó.

eredeti címlapok bekötve

Benkő Antal: Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat!
Pedro Arrupe: Az eukarisztia és az éhinség
Carlo M. Martini: Az eukarisztia és a keresztény család
Nemeshegyi Péter: Az Úr vacsorája
Peter Henrici: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!"
Pedro Arrupe: Eukarisztikus élettapasztalatok
Az Evangélium és az eukarisztia Jézusa
Az eukarisztikus ember - az új, a Krisztushoz hasonló ember

Vadas Ernő fényképész, fotóművész 1899. december 17-én született Nagykanizsán. 1918-ban készítette első fényképeit a szüleitől kapott kis fényképezőgéppel. 1925-ben elküldte képeit bírálatra a Színházi Életnek, és a laptól biztató visszajelzést kapott. 1927-től már Balogh Rudolf segítségével sajátította el a szakma csínját-bínját. A jó szemű, tehetséges fotográfus 1931-ben külföldön is nevet szerzett, a svájci Camera című folyóirat által rendezett pályázaton Libák című képéért neki ítélték az ezer aranyfrankkal járó első díjat.  Fotói neves külföldi lapokban, többek között a Geographic Magazine-ban, a Vanity Fairben, a Harpers Bazaarban és az Illustrated London Newsban is megjelentek. 1938-ban az American Annual Photography toplistáján 13424 fotográfus közül az igen előkelő ötödik helyre sorolták. 1959-ben Ménesterelés című képéért a magyar fotósok közül másodikként kapott díjat a World Press Photo-pályázaton. Vadas Ernő 1962-ben hunyt el. 

Ex librissel és tulajdonosi bejegyzéssel.