Akik hisznek abban, hogy a csillagokból a sors ragyog le rájuk, akik hisznek abban, hogy a tenyér vonalai olyan térképet rajzolnak, mely az élet titokzatos útvesztőit mutatja, akik hisznek abban, hogy az álmok nem hazudnak és a kártya nemcsak az ördög bibliája, hanem a sorsot is megjövendöli, azok az Írás szerint is boldogok, mert hisznek. Akik a pénteket szerencsétlen napnak és a tizenhármast szerencsétlen számnak tartják, akik ottfelejtettek valamit az íróasztalukon, de nem mennének vissza érte, ha kiléptek a küszöbön a világ minden kincséért sem: azok babonásak, de nem feltétlenül bűbájosak és nem kell okvetlenül hinniök a boszorkányokban, lidércekben, kisértetekben és egyéb rossz szellemekben...

A román történelmet és köztudatot nagyban befolyásolja két kérdéskör, az eredet és a kontinuitás története. Ezeket a kérdéseket elemezte Lucian Boia román történészprofesszor is, akinek nemzeti mítoszokat vizsgáló könyvei alapján juthatunk arra a következtetésre, hogy noha a szakma szintjén megváltozott a történelemről szóló közbeszéd, a tömegkultúra a mai napig változatlanul a romantikus mítoszokat közvetíti. (...) A mitológia működésének és szerepének feltárását két szempontból is fontosnak tartja. Egyrészt, mert véleménye szerint Romániában a mai napig él a történelem objektivitásának illúziója, másrészt pedig mivel szükségesnek érzi a román történetírás kritikai revízióját. Elemzése a 19. század elejétől az 1996. évi választásokig terjed és a történeti diskurzus minden szintjének (politikai propaganda, historiográfia, tankönyvek, szépirodalom, képzőművészet, zene) áttekintő elemzésére épül. / Papp Lívia: A dákoromán mítoszok nyomában, Múlt-kor 2013

Címlapon ajándékozási beírással. 1959. júl.1.