"Lakik Leningrádban egy kisfiú. Borja a neve. Bemutatom nektek, ismerjétek meg, milyen gyerek: alacsony, zömök fiú, a haja szőke, hátul rövidre vágták, elől dús fürtbe fésülték. Szeme szürke és igen éles: azonnal észreveszi, hogy ki - hol csintalankodik. Borja orrocskája hegyes és felfelé néz. Anyuka mindig azt mondja neki:
- Az orrodról látom, Borja, hogy már megint rossz fát tettél a tűzre.
Borja már azt is megpróbálta, hogy este, amikor az előszobába szaladt munkából érkező anyukája elé, kezével eltakarta az orrát. De ez sem segített. Egyik karjával átölelte anyukáját, a másik kezével az orrát takargatta, anyuka mégis mindent kitalált. Gyengéden rápacskolt Borja kezére, megnézte az orra hegyét és azonnal kijelentette:
- No, mondd csak meg gyorsan kisfiam, mit követtél el?"