Kisebb szakadásokkal.

Imre Sándor (1820 – 1900) nyelvész, irodalomtörténész, folklorista. Főként magyar nyelvtörténeti kutatásai jelentősek. 1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1879-től rendes tagja, 1878-tól a Kisfaludy Társaság rendes tagja volt.

Hozzá kötve szerb Ki-kicsoda (Ko je ko in Jugoslaviji Beograd, 1928 )

Tartalom:
Monarchia mai kereteiben az uj egyensuly nem teremthető meg 37
VI. A Monarchia jövője és a háboru által teremtett uj helyzet 39
VII. A nemzetiségi kérdések megoldása a szövetséges államok területein 44
VIII. Az osztrák németség aggályai a szövetségi tervvel szemben 51
IX. Magyarország és a demokratikus föderalizmus 59
X. A dunai szövetség és a Balkán 71
XI. A dunai szövetség és az entente 75
XII. A dunai szövetség és a német birodalom 77
XIII. A terv elvi keresztülvihetetlenségének cáfolata 79
XIV. A szövetségi terv keresztülvitelének gyakorlati szempontjai 83
XV. A szövetségi terv megvalósításának politikai előföltételei 86
XVI. A dunai szövetség és a magyar függetlenség 91
XVII. A dunai szövetség világtörténelmi jelentősége 96

"Kacér Illés a fajkérdést veti fel a könyvben és Ndzsangézi meg Annabell történetén keresztül igyekszik ad absurdum vezetni a problémát. Ndzsangézi a Kongó partjáról kerül Párizsba. Az ősi hagyományok és a fekete mágia babonás hite és varázsa tartja fogva a fiatal négerfiu lelkét a nyüzsgő, csörömpölő, lüktető nagyvárosban, melynek gigászi méretei megszéditik. Ndzsangézi naiv lélekkel és félő tisztelettel fogadja a nagyváros nyujtotta benyomásokat. Ődöng Párizs uccáin és sorstársai unszolására felcsap cipőtisztitónak. A véletlen utjába hozza Annabellt, a hisztérikus milliomos lányt, aki férjhezmenés előtt Párizsban tombolja ki magát. Ndzsangézi a feketék megmagyarázhatatlan vágyakozásával beleszeret Annabellbe.... "
Kár, hogy Kaczér nem tudta levetkőzni munka közben az újságirót. A zsurnaliszta szenzációhajhászásával igyekezett a regényt lehetőleg az elsősortól az utolsóig érdekfeszítővé és izgatóvá tenni. Szinte látszik rajta, attól tartott, hogy unalmassá válik és az olvasó érdektelen leteszi a könyvet.
(Korunk, 1936/11 Sándor László)