Egy feledhetetlen tavaszi estén a myrtus és narancsfa bódító illatával telített Monta Pincion elragadtatva szemléltem a lecsendesedett örök város elhomályosuló tömegét. Szemben szt. Péter kupolája, a keresztény szépség hasonlíthatatlan szimboluma, odább a Sabin-hegyek az est rózsaszín-lila ködében, palazzók, tornyok, oszlopsorok árnyai... A távolból szelíd hullámzással megcsendül az estharang. E pillanatban szuggesztív erővel éreztem az összes művészetek foglalatában: az örök Rómában azt az igazságot, hogy a művészetnek a letűnt századokban soha senki és semmi nem tett oly nagy szolgálatot, mint a kereszténység - és a kereszténységnek soha nem volt oly hatalmas támasza mint a művészet.