Incze János (1909–1999) erdélyi magyar grafikus és festő. Előbb Zilahon tanított, majd Désen telepedett le, nyári szüneteit a nagybányai Szabad Festőiskolában töltötte Ziffer Sándor mellett. 1938-ban két albumban jelentkezett linóleummetszeteivel, 1941-ben részt vett a Barabás Miklós Céh fiataljainak kolozsvári tárlatán, s ettől fogva az ország minden részében szerepelt önálló vagy kollektív kiállításokon.
Alakos tájfestészete – elsősorban Dés megjelenítésével – megszerezte számára az "erdélyi Brueghel" elnevezést, életrajzírója, Jánosházy György a modern festészet nagyjai közül inkább Chagallhoz hasonlítja, Jagamas Jánosról és Varró Dezsőről készített portrét.
Honlapunk teljes kínálata
Az üzlet nyitvatartása: kedd-szerda-csütörtök, 11-18 óráig.
Bp. II. Fő u. 69.
+36 30 353 6085 / +36 30 568 8225
- Fekete-fehér és színes reprodukciókkal (51 db)SKU:36727Szerző: Jánosházy GyörgySzerkesztő: Dávid GyulaKiadva: Bukarest, 1977Kiadó: KriterionKötés: kiadói egészvászon borítóvalOldalszám: 31, 50 (képek)Állapot: jóVásárlás: kérjük, hogy várja meg a visszaigazoló levelet, mert az átvétel ezután lehetséges az üzletben.
- SKU:30334Szerző: Murádin JenőKiadva: Bukarest, 1978Kiadó: KriterionKötés: kiadói egészvászon borítóvalOldalszám: 124Állapot: jó
- Nagy István (Csíkmindszent, 1873 – Baja, 1937) magyar festőművész, a modern magyar festészet realista és konstruktív szárnyának egyik legegyénibb képviselője.SKU:32275Szerző: Murádin JenőKiadva: Bukarest, 1984Kiadó: KriterionOldalszám: 175 + táblákÁllapot: jóVásárlás: kérjük, hogy várja meg a visszaigazoló levelet, mert az átvétel ezután lehetséges az üzletben.
Nagy István korszerűsége abban áll, hogy a festészet egyik lehetséges közép-kelet-európai modelljét teremtette meg. Komor, sötét, de nem pesszimista, inkább tragikusan nagyszerű festészet az övé. Megközelítése mégsem egyszerű. Voltak, akik csak stúdiumoknak vélték munkáit, mert hogy lassan érlelt, hosszan fejlesztett képet nem festett. Kevesen vették észre: művészetének újszerűsége már abban is megnyilatkozott, hogy valóságos képzőművészeti szociográfia elkészítésére vállalkozott. Képeinek ábrázolástechnikán túli tartalma hatékony ösztönzője volt és marad XX. századi művészetünknek. Mindazok, akik az erdélyi tájat s a tőle életformában el nem szakadt embert vitték vászonra vagy faragták szoborba, valahol Nagy Istvánnak is örökösei.




