"Kacér Illés a fajkérdést veti fel a könyvben és Ndzsangézi meg Annabell történetén keresztül igyekszik ad absurdum vezetni a problémát. Ndzsangézi a Kongó partjáról kerül Párizsba. Az ősi hagyományok és a fekete mágia babonás hite és varázsa tartja fogva a fiatal négerfiu lelkét a nyüzsgő, csörömpölő, lüktető nagyvárosban, melynek gigászi méretei megszéditik. Ndzsangézi naiv lélekkel és félő tisztelettel fogadja a nagyváros nyujtotta benyomásokat. Ődöng Párizs uccáin és sorstársai unszolására felcsap cipőtisztitónak. A véletlen utjába hozza Annabellt, a hisztérikus milliomos lányt, aki férjhezmenés előtt Párizsban tombolja ki magát. Ndzsangézi a feketék megmagyarázhatatlan vágyakozásával beleszeret Annabellbe.... "
Kár, hogy Kaczér nem tudta levetkőzni munka közben az újságirót. A zsurnaliszta szenzációhajhászásával igyekezett a regényt lehetőleg az elsősortól az utolsóig érdekfeszítővé és izgatóvá tenni. Szinte látszik rajta, attól tartott, hogy unalmassá válik és az olvasó érdektelen leteszi a könyvet.
(Korunk, 1936/11 Sándor László)

Részlet:
Idögép.
H. S. Wells kitünő találmánya, az időgép, megállt a ház előtt. gyorsan belepattantam és meginditottam a motort visszafelé. A kerekek zugva lendültek neki: eszeveszett gyorsasággal forogni kezdett a légcsavar. Egy helyben álltunk, de én tudtam, hogy utazunk: az időjelző óra sebesen zörgött, órák és napok pár pillanat alatt futották körül a kört: egy perc mulva az évjelző-mutató 1916-ot, majd 1915-öt mutatott. Még egyet csavartam a kormánykeréken.... 1914... október... szeptember... augusztus... julius... 28... 26... 21... stop! Helyben vagyunk. Egy nyekkenés, a gép megáll.

A lapok széle egyenetlenek, kissé töredezett.

Karinthy Márton  (1949-2019)  Kossuth-díjas magyar színigazgató, színházrendező, író, Karinthy Frigyes unokája.