"A zsidó faj és zsidó vallás-ban a "zsidó csodát magyarázza. Kimutatja, hogy a zsidó nem faji fogalom - hiszen több fajt olvasztott magába -, hanem: vallási. És ez a vallás a fejlődés legmagasabb fokán a legdogmátlanabb egyistenhitet s a legáltalánosabban emberi morált jelentette. Megteremti a kereszténységet és mikor saját gyermeke ellen támad: visszahatásul a dogmatikus, türelmetlen talmudizmusba hanyatlik.
A tanulmányt így végzi: "Az izraelita faj óriási szolgálatokat tett a világnak. Különféle nemzetekbe beleolvadva, különböző nemzeti egységekkel összhangban, azt fogja tenni a jövőben, amit tett a múltban. Európa szabadelvű erőivel összefogva igen nagy mértékben fogja előmozdítani az emberiség társadalmi előhaladását..." (Szabó Dezső, Nyugat 1911)

Fülszöveg, avagy a posztmodern kelgyó enfarkába harap. Élt egyszer egy Olvasó. Szegényt ide-oda vezették - kelet-európai Olvasó volt -, ám nemcsak az orránál fogva, hogy tudja meg, mi a dörgés, a zörgés, hogy merre hány centi, hogy hol lakik az Úristen, hogy merről esik az ajtó sarka, merre a lakatja, hogy fedőként tudja, mi fő a fazékban, s tudja a járást, mint tarka macska a házhíján, és nemcsak a Szépséges Irodalomba, hanem már a bevezetésbe is kezdték bevezetni. Hogy miként sétáljon ebben az Irodalmi Beaoburg-ban, melynek legtöbb szobáját már ismeri vagy ismerheti, az épület maga mégis új, ismerős és idegen; hogy mi volna ez a két kifordult zárójel közé zárt Tér, ez a telt Tér, ahol minden szöveg, a szünet is, melyet ép(p) szövegek tagolnak és értelmeznek (és nem fordítva), illetve hogy épp ez volna kívül, és az volna zárójelbe téve, ami nem ez, hogy tehát, itt, most, ez és csak ez az, ami van..., hogy megint, megint, megint akarnak valamit tőle. De hát mért nem hagynak békén. Kérdezem. Ne vezessenek engemet sehova. Ne mondják meg, mi a valóság, és hogy ki vagyok én. Ne mondják meg, mi a szép, mi a rút. Majd én megmondom. Fölkapcsolnám a lámpát, behúzódnék a sarokba, és olvasgatnék. Ezt mért nem lehet? Naiv és nevetséges irodalombarát akarok lenni. Felszólítottak, írjak önreklám-szöveget, ám egy ... oldalas, ... fejezetből álló, ... személyt mozgató és 33 x ennyimegennyi sort felvonultató könyv esetében - ahol is e bizonyos sorok egyike sem szándékkal üres - igen komoly akadályok tornyosulnak az ilyesmi elébe, így hát inkább azt mondom el, mi nem ez a könyv. Nem az emberemlékezet óta várt magyar nagyregény, jóllehet... Nem korrajz, amelyben ... úr magára ismerhet, íme, így élek s virulok... Ugyanígy nem társadalomrajz. Nem a mindnyájunkat kínzó problémákat tartalmazza, hanem... Nem azért író műve, mert ... a feladata (hogy elismételje, amit...), hanem azért, mert és ha ... konstruktív variáció. (Ehhez még hozzátehetjük: mivel ez az összesség szellemében rejlik, ez a könyv idealista, analitikus, alkalmasint szintetikus.) Nem szatíra, hanem pozitív konstrukció. Nem hitvallás, hanem szatíra. Nem pszichológus-ember könyve. Nem gondolkodó-ember könyve (mivel a gondolati elemeket olyan rendbe szedi, amely). Nem dalnok könyve, aki... Nem sikerszerző könyve, nem sikertelen szerző könyve. Nem könnyű és nem nehéz könyv, mert ez teljességgel az olvasótól függ. Azt hiszem, nem is kell folytatnom, máris közölhetem: aki tudni óhajtja, mi ez a könyv, a legjobban teszi, ha maga olvassa el (nem hagyatkozik sem az én, sem mások ítéletére, hanem maga olvassa el). Élt egyszer egy író, maga is Olvasó.