"Ennek a legfontosabb és legbiztosabb útbaigazítójára, az etruszk ősfelírások megfejtésére és ezzel az etruszk nyelv mivoltára találta meg most a helyes - mindig minden óvatosságot fentartva - utat Martha. Ha igaznak bizonyul, amit mond, akkor tehát ez annyit jelent, hogy nyelvbeli és fajbeli bizonyítékai is vannak a magyarságnak arra, hogy kietlenül hosszabb idők óta van joga az Európában való exisztenciára, mint akár a legbüszkébb gótnak, vagy normannak.

Mert nagyon mérlegelten is az tetszik itt fel, hogy a honfoglalás tehát nem prima aquirentia volt, hanem csupán csak visszafoglalás, hogy a hun és avar legendáknak most a tudománytól is tettenért alapja van.

Fantasztikumnak látszhatik, de gyönyörű elképzelés, hogy nekünk, az ázsiaira stigmatizáltaknak korábbi jogunk van Európára minden árjánál, indogermánnál, románnál, szlávnál egyaránt. Aminek azután a politikai konzekvencia-levonásai most még nem illenek bele ebbe a cikkbe. Mert még teljesen ki nem érett fajpolitikát a szlávok rendesen Kisinevben szoktak folytatni, az pedig egyenesen román erény, vlachizmus és vladizmus, hogy ősi jogon, Tráján és Decebál révén, nem pedig a felsőbb fizikum és nagyobb kultúrképesség révén vitassuk el egymás alól azt a földet, amelyik - nem én mondom, Martha mondja - alighanem a mi szülőföldünk volt. És ahová Álmos csak visszaálmodott, ahova Árpád csak visszavezetett bennünket, providenciálisan kellemetlen és Európa-foglaló ázsiai fajtát."