Bogner Mária Margit (Melence, 1905. december 15. – Érd, 1933. május 13.)
Gyermekkorában egy hosszan tartó betegség miatt egyik lába rövidebb lett, az ezzel járó szenvedéseket egész életében példamutatóan viselte. 1927-ben a thurnfeldi vizitációs zárdába nyert felvételt. 1928-ban néhány nővértársával együtt érkezett Érdre, ahol megalapították az első magyar vizitációs zárdát. Itt élt nem egészen 5 évet és itt halt meg 28 éves korában. . Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök megindította az eljárást boldoggá avatási ügyében. Sírja jelenleg Ófaluban a Szent Mihály templom kertjében található. 1983-ban a sírra új fedlap került és felállították Domonkos Béla alkotását, a vizitációs nővért ábrázoló bronzszobrot is. Halálának 60. évfordulója (1993) óta minden évben megemlékező szentmise van Érd-Ófaluban, ahol boldoggá avatásáért imádkoznak.

Az erdélyi róm. kat. egyházmegyei tanács vezetése alatt álló csíkszeredai Róm. Kat. Segítő Mária Gimnázium évkönyve az 1941 - 42. tanévre.

A tartalomból:

Modern nyelvek tanítása a középiskolában
Az iskola multja
A tanárok társadalmi és irodalmi müködése
Könyvtárak, szertárak
Ifjúsági egyesületek
A tanulók névjegyzéke és érdemsorozata
Érettségi vizsgálatok
Statisztika
Tankönyvjegyzék

Kopottas kiadói félvászon kötésben. Javított gerinccel.

Részlet a könyvből:
A gyulafehérvári püspöki palota előtt bérkocsi állott meg. Ketten szálltak ki belőle, egy ünnepélyesarcú, feketeruhás férfi, meg egy fiatal leány.
A fiatal leány karján csipkés takaró alatt nagy csomag. Nem is ketten voltak, hanem hárman. A csipkék alatt egy pici élet szundikált, két virágszirom nagyságú öklöcskéjét gondterhelt homlokához szorítva.
A bejárat alatt hideg szél vágott végig rajtuk. Megyery Emma aggodalommal hajolt a gyermek fölé:
- Meg ne fázzék!...
A lépcsőkön - történelmi évszázadok néma és kopott tanuin -, szembe jött velük a püspök inasa.

„A magyar költészet itt bemutatott nagy alakjainak jelenleg már idealizált szobraikkal tiszteleg a nemzet. Éltükben inkább megkeserítették küldetésük teljesítését, amit gyakorta önpusztítással tetéztek. Legszebb költeményeik ezért a pokolra menéseiket kísért megpróbáltatásaik, sőt szenvedéseik termékei. Testi bajaik és szélsőséges kedélyük megismerése érthetőbbé teszi esendőségüket és még szeretetreméltóbbá emberségüket” – vallja könyvében Dr. Czeizel Endre.